A háttérben láthatatlan feszültség gyülemlett fel az Egyesült Államokban 1971 nyarán, miközben a világ gazdasági rendje egy olyan pontra ért, ahol az eddig megingathatatlannak hitt alapok is inogni kezdtek. Tizenöt befolyásos pénzügyi döntéshozó zárt ajtók mögött három nap alatt egy olyan döntést készül meghozni, amelyet senki nem szavazott meg, sőt, szinte senki sem ért teljesen.
Az események középpontjában Richard Nixon áll, aki a nemzet számára bejelent egy látszólag technikai lépést: a dollár konvertibilitásának ideiglenes felfüggesztését az arannyal szemben. A döntés hátterében több évtized gazdaságpolitikai és háborús kiadások, valamint más országok (például Franciaország) bizalmatlansága húzódik meg. A globális aranytartalékok apadnak, miközben az amerikai dollár egyre nagyobb súlyt kap világszerte.
Az 1944-es Bretton Woods-i rendszer alapjaiban rendezte át a világgazdaságot; minden valuta a dollárhoz, a dollár pedig az aranyhoz volt kötve. Ez a rendszer stabilitást, növekedést és mindenekelőtt bizalmat biztosított évtizedeken keresztül. Ám a rendszer sikerének ára is volt: egyre több dollár került forgalomba, miközben az azt fedező aranykészletek vészesen elapadtak.
A fő kérdéssé az vált, hogy Amerika képes-e megtartani az adott szavát, vagy bekövetkezik az elkerülhetetlen váltás. Miközben a politikusok, közgazdászok és döntéshozók között hatalmi és erkölcsi viták zajlanak, a világ minden táján családok próbálják feldolgozni a következményeket, amelyeket a döntést meghozó 15 ember titokban formált.
Milyen következményekkel jár egy ilyen lépés a globális pénzrendszerre, az egyéni életszínvonalra és a gazdasági egyenlőtlenségre világszerte? Hogyan alakult át a pénz jelentése, az államadósság és az emberek lehetőségei azóta? És vajon tényleg elegendő-e egyetlen hétvége ahhoz, hogy a pénz működésének szabályait örökre átírjuk?
