Ebben az elemzésben a szerző az Amiga Format magazin által legrosszabbul értékelt Amiga játékokat veszi sorra, fókuszálva a 20% alatti pontszámot elérő címekre. A videojáték-történelem kevésbé dicsőséges oldalának feltárása során bemutatja, hogy milyen különböző okok miatt buktak el ezek a játékok: bugok, unalmas játékmenet, rossz grafika, vagy egyszerűen a kreativitás teljes hiánya.
A bemutatott alkotások között találkozunk futballmenedzser-szimulációkkal, jogtalanul felemelt árú egyszerű logikai vagy sportjátékokkal, és olyan próbálkozásokkal, amelyeket vagy túl hamar dobtak piacra, vagy egyáltalán nem sikerült teljesen elkészíteni őket.
Néhány hírhedt cím visszaköszön a korábbi, szigorúbb Amiga Power listából, de az Amiga Format hosszabb működése miatt jóval több – gyakran kevésbé ismert – „elrettentő” példány kerül nagyító alá. A szerző kitér a magazinok közötti értékelési különbségekre és a háttérsztorikra is, például arra, hogy mikor okozta egy kíméletlen kritika egy fiatal fejlesztő első játékának halálát, vagy épp, hogyan próbáltak egyes kiadók az Amiga piac hanyatlása ellenére is gyors pénzhez jutni.
A válogatás számos kérdést vet fel arról, hogy egy rossz játék mennyiben múlik magán a fejlesztésen, a kiadási körülményeken vagy épp a magazinok szubjektív értékelési szempontjain. Az is felmerül, hogy vajon léteznek-e olyan süllyesztőbe került címek, amelyek megérdemelnének egy második esélyt, vagy tényleg mindegyik helyen van a legrosszabbak között.
