Az öltözködéssel kapcsolatban sok berögzült elképzelés és tévhit él a köztudatban, amelyeket ez az anyag árnyaltan körüljár. A színek párosításai, különösen a fekete, gyakran félreértések tárgyai: tudományos szempontból a fekete nem is szín, ám használata mégis elterjedt. Míg élénk színekkel, pirossal vagy arannyal jól mutat, a pasztellek vagy a navy (sötétkék) esetén már nem mindig szerencsés a választás; ezeknél inkább a középszürke viselése ajánlott.
Hagyományos szabályok, mint például, hogy a fekete és barna nem keverhető, vagy hogy délután 5 után nem illik barna cipőt hordani, történelmi marketingkampányok és évszázados tradíciók eredményei lehetnek, melyeket érdemes kritikusan vizsgálni. Azt is boncolgatja, mennyire szükséges, hogy a cipő és az öv pontosan azonos színű legyen – a kiegészítők harmonizálása bizonyos kontextusokban inkább iránymutatás, mint kőbe vésett szabály.
Személyes tapasztalatok és ajánlások is helyet kapnak: például bemutatásra kerül egy olyan övrendszer, mely maximális kényelmet és variálhatóságot kínál, továbbá szó esik arról, hogy a testalkatunkhoz illő ruhák kiválasztása sokkal fontosabb, mint a méret felnagyítása bő ruha viselésével.
Olyan témák is szóba kerülnek, mint az athleisure (sportos lezserség) és a business casual közti különbség, illetve a teljesítményszövetekből készült ruhák tulajdonságai: vajon tényleg elég illatosítóval kezelték őket, hogy kevesebbet kelljen mosni, vagy ez csak mítosz? Külön blokkban tárgyalják a parfümfajták erősségével kapcsolatban fennálló tévhiteket, valamint azt a vitát is, vajon a kiegészítők mennyisége egyenlő-e a stílusossággal.
A szerző végül rávilágít arra is, hogy legtöbbször nem a szín vagy a mintázat számít igazán, hanem a ruhadarabok fazonja, illeszkedése, és hogy a stílus jóval többről szól, mint puszta felszínesség – társadalmi megítélésünkben is komoly szerepet játszhat.
