Különböző amerikai kóstolók vállalkoznak arra, hogy végigpróbálják Olaszország híres desszertjeit, miközben megosztják első benyomásaikat és értékelik azokat. Érdekes beszélgetések bontakoznak ki arról, ki mennyire gondol a Római Birodalomra, és ezt milyen gyakran hasonlítják össze az olasz édességek világával.
A résztvevők között akad olyan, aki magát félig olasznak vallja, de az olasz nyelv már kevésbé megy neki, valamint különböző családi recepteket, emlékeket és előzetes elvárásokat idéznek fel. Őszinte véleményeket hallunk arról, hogy a canoliból ki mennyit tudna megenni, vagy éppen melyik régió változata áll közelebb hozzájuk: a szicíliai pisztáciás–ricottás vagy az északi mandulás–csokoládés verzió.
Az egyes desszerteknél előkerülnek történeti érdekességek, például a tartufo keletkezése egy kalábriai esküvőn, vagy a kaszata szicíliai arab eredete. A kóstolók megosztják, mit jelent nekik a panna cotta jellemző állaga, vagy hogy mennyire lepődnek meg a sós és édes ízek kombinációján a szardíniai seadas esetében.
A beszélgetések során családi hagyományok, apák napja, gyerekkori emlékek, sőt filmszereplők – például a Keresztapa híres canolijai – is szóba kerülnek. Felmerül a kérdés: Vajon vannak-e olyan olasz desszertkülönlegességek, amelyek Amerikában ismeretlenek, és mennyire alakítja a helyi ízlés a véleményeket ezekről?
