Afganisztán keleti részét pusztító földrengés sújtotta, több mint 800 halálos áldozattal, és ezrek megsérültek vagy elérhetetlen, hegyvidéki területeken rekedtek. A természeti katasztrófa után azonnali mentési akciók indultak, miközben az érintett területeken folyamatosan eső és földcsuszamlások nehezítik a munkát.
Az ország jelenlegi súlyos humanitárius válságát korábbi amerikai segélymegszorítások is fokozzák, hiszen a támogatások elvesztésével jelentős források estek ki az egészségügyi ellátásból és élelmiszersegélyből. A segélyszervezetek, köztük a Nemzetközi Mentő Bizottság (IRC), igyekeznek a meglévő készleteket szétosztani, azonban adminisztratív és logisztikai akadályok hátráltatják a gyors reagálást.
Külön kihívást jelent a hatóságok koordinációja és a segélyszervezetek mozgástere a tálib vezetés alatt, miközben közösen próbálnak választ adni a rendkívüli helyzetekre. Arra is kitérnek, hogy a távoli, nehezen megközelíthető közösségek elérése gyakran csak légi úton lehetséges, de ez a legtöbb rászoruló számára nem biztosított.
A beszélgetés során fontos kérdések merülnek fel arról, hogy a finanszírozás csökkenése, a helyi struktúrák átalakulása és a természeti viszontagságok miként nehezítik az azonnali segítségnyújtás szervezését. A jelenlegi válság hátterében ráadásul egy előző évi földrengés tapasztalatai is ott vannak, amikor még több forrás állt rendelkezésre, de most lényegesen kevesebb eszközzel és támogatással kell a humanitárius szervezeteknek megbirkózniuk az óriási kihívásokkal.
