Az elmúlt évtizedben drámai változás figyelhető meg a fiatal amerikaiak nemzeti büszkeségével kapcsolatban. Egy évtizeddel ezelőtt, Barack Obama elnöksége idején, a 35 év alattiak 71%-a vallotta magát rendkívül vagy nagyon büszkének arra, hogy amerikai. Napjainkra ez az arány megfeleződött, mindössze 36%-ra csökkent.
Az adatok részletesebb vizsgálata rávilágít, hogy a csökkenő büszkeség különösen a Demokrata párthoz tartozók körében hangsúlyos: náluk 2013-ban 83% volt, ma már csak 31% mondja magát igazán büszkének. A republikánusoknál ezzel szemben a mutató szinte változatlan – 2013-ban 92%, most 80%.
Az is kiderül, hogy a generációs és pártpolitikai hovatartozás milyen fontos tényezők ebben a változásban. A Generation Z, főként a fiatal Demokrata szavazók büszkesége már 30% alá süllyedt. A politikai vezetők változása, Donald Trump elnöksége, valamint az országbeli események is erősen befolyásolják ezeket az arányokat.
Ezzel párhuzamosan az olimpiai sportolók példáján keresztül is vizsgált kérdések merülnek fel: vajon mennyire számít tabunak, hogy amerikai sportolók – például Hunter Hess síelő – kritikus hangot üssenek meg országukról nemzetközi porondon? Hogyan viszonyul a társadalom vagy a politikai elit ezekhez a véleményekhez, és milyen jogai vannak a sportolóknak a szabad véleménynyilvánításra? Feltűnik, hogy a politikai és társadalmi megosztottság a nemzeti egység szimbólumait, például az olimpiai részvételt is átpolitizálja.
A videó kitér arra is, miként változtak a társadalmi reflexek az internet és a közösségi média korszakában. Mennyiben lehet már eltitkolni a világ elől a belső feszültségeket vagy tüntetéseket? Hogyan értelmezi a nemzetközi közvélemény az Egyesült Államokban zajló eseményeket és a hivatalos politikát az átlagpolgárok véleményével összevetve?
