Amerikai katonai stratégia és célok Iránnal szemben: dilemmák és lehetőségek

Az amerikai haderő közel-keleti felvonulásának részleteit tárgyalja a beszélgetés, kiemelve, hogy a jelenlegi erőfölény főként két repülőgép-hordozó csapáscsoportból és száznál is több vadászgépből áll, köztük F-22-esekből, amelyek jelenléte Izraelben rendkívül ritka és érdekes fejlemény. Az amerikai légierő és haditengerészet regionális elhelyezkedése, illetve a szövetséges országok, mint Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek és Jordánia szerepe is előkerül a beszélgetésben. Mérleget vonnak a mostani erőfeszítés méretéről, és összehasonlítják korábbi hadműveletekkel, például az iraki háborúk időszakával. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a mostani összevonás nem elég egy hosszú, elnyúló hadjárathoz, inkább egyetlen, intenzív csapásmérésre alkalmas. A beszélgetés egyik központi kérdése, hogy valójában mi lehet az Egyesült Államok célja egy esetleges támadás során: a rezsimváltás, Irán megbüntetése, vagy éppen nukleáris alku kikényszerítése? Megvizsgálják, mennyire világosak és megvalósíthatók ezek a célok – milyen problémákat okoz, ha a háborús célok nincsenek pontosan meghatározva. Az iráni nukleáris program állapotát és az ezzel kapcsolatos amerikai tárgyalási pozíciókat is megvitatják, különös tekintettel az urándúsítás kérdéseire és a meglévő készletek sorsára. A felek közti kompromisszumok, ajánlatok és követelések egyaránt terítéken vannak. Mindez azt a dilemmát veti fel, hogy egy katonai akció valóban előmozdíthatja-e a diplomáciai megállapodást, vagy inkább akadályozza azt.