Az Iránnal kapcsolatos legfrissebb konfliktusok hátterében jelentős amerikai katonai mozgások zajlanak, amelyek kiváltották a szakértők figyelmét. Katonai repülőgépek és különleges műveleti egységek közel-keleti támaszpontokra való átcsoportosítására utaló jelek egy nagyszabású művelet előkészítését vetítik előre. A felvonulás keretében nemcsak a Ranger-ezredek és a SEAL Team 6, hanem az amerikai légierő speciális egységei is részt vesznek, akik elsősorban ideiglenes, sérült kifutópályák helyreállítására specializálódtak.
Felmerül a kérdés, vajon mi lehet a művelet célja: az iráni szigetek elfoglalása, stratégiai fontosságú olajexportáló infrastruktúrák megszerzése, netán az iráni nukleáris létesítmények elleni rajtaütés? A szakértők több lehetséges műveleti forgatókönyvet is vizsgálnak, köztük a Hormuzi-szoros ellenőrzését, vagy az Iszfahán és Natanz környéki földalatti létesítmények célba vételét is.
Miközben az amerikai elnök diplomáciai nyitottságot is kommunikál, a térségben folyamatosan nő a csapatösszevonás és a logisztikai készültség. Elemzők hangsúlyozzák, hogy a katonai opciók rendkívül kockázatosak lehetnek, különösen, ha olyan létfontosságú iráni infrastruktúrákat érnének támadások, mint a víztisztító vagy áramellátó központok. Ezek veszélyeztetése komoly humanitárius következményekkel járhatna, főként a polgári lakosság számára.
Az is vita tárgyát képezi, hogy a katonai manőverek valódi célja az ellenség demoralizálása és a vezetésen belüli ellentétek kiélezése lehet-e. A helyzetet bonyolítja, hogy míg a felszínen diplomáciai tárgyalások folynak, a katonai jelenlét fokozódása feszültséget és találgatásokat kelt arról, milyen következő lépések következhetnek.
