Az Egyesült Államok világszerte több mint 750 katonai bázist tart fenn 80 országban, amelyek méretükben és szerepükben is jelentősen eltérnek egymástól. Egyesek kicsik és távoliak, például drónbázisok Afrikában vagy a Csendes-óceáni kis szigeteken, míg mások városnyi nagyságúak, mint az Okinaván vagy Németországban található létesítmények.
A bázisok történeti gyökerei háborúkhoz és geopolitikai feszültségekhez kapcsolódnak, a hidegháború idején pedig tovább bővült a hálózat – különösen Európában. A katonai jelenlét stratégiai jelentőséggel bír napjaink konfliktusaiban is: ilyen az ukrajnai háború vagy a Kína elleni visszatartás az Indo-csendes-óceáni térségben.
Egyes helyszíneken – például Grönlandon, Diego Garcián vagy a Marshall-szigeteken – politikai viták és helyi ellenállás kísérik az amerikai bázisokat, miközben a környezeti terhelés is jelentős. A fenntartási költségek hatalmasak, a környezetvédelmi és társadalmi hatások vitatottak.
Felmerül a kérdés, hogy ezek a bázisok valóban növelik-e az USA és szövetségesei biztonságát, vagy éppen ellenkezőleg: veszélyeket, feszültségeket szülnek – akár a helyi lakosság, akár vetélytárs nagyhatalmak felé. Hogyan változtatja meg a hadviselést a dróntechnológia és a „lily pad” típusú, elrejtett bázisok terjedése? Képes-e alkalmazkodni a birodalmi infrastruktúra a gyorsan változó geopolitikai környezethez?
