Néhány évtized alatt az Egyesült Államokban az egyszerű húsrudak elképesztő népszerűségre tettek szert, és ma már egy közel 17 milliárd dolláros iparág alapját jelentik. Hogyan vált ez a korábban háttérbe szorult uzsonna az egyik legkeresettebb magas fehérjetartalmú snacké?
A történet egészen a 19. századig nyúlik vissza, amikor Justus von Liebig hús kivonatától kiindulva egészen a modern, sportolóknak szánt fehérjeitalokig vezet az út. A húsfogyasztás és a protein körüli társadalmi, kulturális, és marketing trendek folyamatosan változtak: a munkásosztálytól az edzőtermi életmódig, az alacsony zsírtartalmú ételektől a modern, „tiszta evés” irányzatokig.
Az 1970-es években a zsírokkal kapcsolatos figyelmeztetések és a húsipari lobbicsoportok reakciói is jelentős változásokat hoztak. Ennek ellenére a hús snackek egyik ikonikus márkája, a Slim Jim, különösen jól alkalmazkodott az új trendekhez, és a 2000-es évek proteinőrületének újbóli fellángolása is erősítette a jelenlétét. Az újabb versenytársak, mint például a Chomps, egyre inkább a „tiszta”, egészséges összetevőkre és a közvetlen fogyasztói értékesítésre építettek.
Az utóbbi időben a piac tovább fragmentálódott, megjelentek a prémium, gasztronómiai megközelítést követő versenytársak is. Vajon hol húzódik a határ a fitnesztrendek és a gasztronómia között, és hogyan képesek ezek a márkák alkalmazkodni a folyamatosan változó fogyasztói igényekhez?
