1949. augusztus 29-én a Szovjetunió váratlanul felrobbantotta első atombombáját, alig négy évvel Hirosima és Nagaszaki után, meglepve az Egyesült Államokat. A világ azon tűnődött, miként sikerült ilyen rövid idő alatt elérniük ezt a technológiai vívmányt.
Amerikai ellenhírszerzési vizsgálatok során fény derült rá, hogy egy brit fizikus, Klaus Fuchs, aki a Manhattan-terven dolgozott, titkos információkat juttatott el Moszkvába. Fuchs beismerő vallomása lavinát indított el, és egy amerikai házaspárhoz, Julius és Ethel Rosenberghez vezette a nyomozókat.
Julius és Ethel Rosenberg története a Manhattan-tervhez és a baloldali politikai eszmékhez kötődik, miközben a családi kapcsolatok és a kommunista meggyőződés döntő szerepet játszottak döntéseikben. Ethel öccse, David Greenglass, szintén részt vett a projektben, és az események láncolata végül kémkedési váddal állította őket bíróság elé.
Az ügy középpontjában a bizalmi viszonyok, az ideológiai elkötelezettség és a háborús időszak morális dilemmái állnak. A vallomások, a kémbotrányok és a kiemelkedő perek során a nemzetközi közvélemény is megoszlott, és felmerül a kérdés: miért tagadtak mindvégig, még a halálos ítélet árnyékában is?
A történet nemcsak egy kémügy, hanem a hidegháború kiszámíthatatlan légköréről, az árulás és a lojalitás határvonalairól is szól. Mi vezethet oda, hogy „hétköznapi” emberek a történelem egyik legvitatottabb perének középpontjába kerülnek?
