Az utóbbi hetekben a kínai közösségi médiában elterjedt „amerikai halálvonal” kifejezés egy olyan társadalmi jelenséget ír le az Egyesült Államokban, amelyet formálisan ALICE-nak neveznek. Az ALICE (Asset Limited, Income Constrained, Employed) kategóriába tartozók olyan dolgozók, akik legtöbbször teljes állásban dolgoznak, mégis képtelenek fedezni alapvető megélhetési költségeiket.
Kínai kommentátorokat nemcsak a gazdasági jelenség, hanem annak társadalmi jelentősége is megragadta: az Egyesült Államokban több tízmillió ember küzd azzal, hogy bár hivatalosan nem számítanak szegénynek, mégis teljes egzisztenciális bizonytalanságban élnek. Mindez Kínában, ahol az állam komoly szerepet vállal a mélyszegénység felszámolásában és a társadalmi védőhálók működtetésében, különösen erős reakciókat vált ki.
Rámutatnak arra is, mennyire eltér a két ország hozzáállása: Kínában az alkalmazotti lét biztonságot jelent, miközben az amerikai rendszerben megszűnt az a garancia, hogy a kemény munka stabil életet eredményez. Az egészségügyi kiadások, a lakhatási költségek, az oktatási adósságok és a gyenge állami támogatás mind strukturális kockázatokat hordoznak az USA-ban.
A témát a kínai közbeszéd azért is tartja fontosnak, mert megkérdőjelezi a társadalmi biztonságról és a szegénység fogalmáról alkotott elképzeléseket. Felmerül a kérdés, elfogadható-e, hogy egy gazdag országban emberek tömegei élnek folyamatos bizonytalanságban annak ellenére, hogy dolgoznak, és mit jelent valójában a szociális stabilitás egy-egy rendszerben.
