Az elmúlt hónapban példátlan pénzügyi műveletre került sor, amikor az Egyesült Államok kormánya japán jent vásárolt, de nem dollárt eladva, hanem euróból finanszírozva az ügyleteket. Ez a lépés egy évtizedek óta betartott, íratlan szabályt döntött meg, miszerint a világ tartalékdevizájának kibocsátója nem avatkozik bele közvetlenül más országok valutájának árfolyamába.
A háttérben Japán sajátos helyzete áll, hiszen a jen gyengülése ellen korlátozottan tud fellépni, mert minden további kamatemelés a japán államadósságot is veszélybe sodorja. Washington beavatkozása így nemcsak az árfolyamról, hanem a kötvénypiac stabilitásának védelméről is szólt – mindezt úgy, hogy közben elkerülték a dollár piacának elmozdulását, és ehelyett euróval finanszírozták a tranzakciót.
A történet külön érdekessége, hogy az amerikaiak csak később értesítették az európai partnereket a tranzakciókról, és ezzel jelentősen kibővítették a valutabefolyásolási eszköztárat. Emellett felmerül a kérdés, hogy miért nem a piac dönt a devizaárfolyamokról, és hogyan alakul az arany és a bitcoin szerepe ezekben a turbulens időkben.
A piac gyorsan reagált: az arany ára jelentősen megugrott, míg a bitcoin inkább kockázatos eszközként viselkedett. Egyre aktuálisabb a kérdés, hogy a globális pénzrendszer mennyire tudja kezelni a szokatlan, koordinált beavatkozásokat, és meddig lesz megkerülhetetlen a dollár tartalékdeviza státusza.
