Amelia Earhart már gyermekkorában is különc és bátor volt: míg más lányok babáztak, ő házi hullámvasutat épített és vadászott. Szülei háttere ellentétesen alakult: anyai ági felmenői módosak voltak, apja oldaláról egyszerű munkások. A család anyagi gondjai miatt gyakran költöztek, ezek az élmények is formálták Earhart eltökéltségét.
Az első világháború alatt ápolónőként dolgozott, majd egy légibemutató élménye után ébredt fel benne a repülés iránti szenvedély. Kitartóan spórolt, hogy repülőórákat vehessen, végül saját sárga gépével, a Canarival szelte az eget. Tanulmányait anyagi okok miatt félbe kellett szakítania, ám a repülést sosem hagyta el.
Hírneve gyorsan ívelt felfelé: csatlakozott egy Atlanti-óceánt átrepülő csapathoz, ahol nőként gyakran csodálták – ám ő inkább a teljesítményt tartotta fontosnak, nem a nemét. Pilótaként és íróként dolgozott tovább, kiemelve a nők jogait és képességeit. Leglátványosabb rekordját ekkor még megelőzte a félelem: elhatározta, hogy egyedül repüli át az Atlanti-óceánt is.
Az összeomló magánélet, szerelmek és új barátságok mellett Earhart folyamatosan bizonyított, legyen szó autogiróról vagy hosszú távú rekordrepülésről. A társadalmi elvárásokkal és előítéletekkel szemben is küzdött, miközben kapcsolatba került olyan hírességekkel, mint Eleanor Roosevelt vagy Gene Vidal. Végül a legnagyobb kalandjára, a Föld körberepülésére készült fel, amelyhez egy egyedi Lockheed Electra repülőgépet szerzett.
Az utolsó, Csendes-óceáni szakasz előtt rádió- és navigációs nehézségek árnyékolták be a startot. A dokumentum kérdéseket vet fel: hogyan befolyásolta életét a bátorság, mennyire készült fel technikailag és lelkileg a végső utazásra, és vajon mi vezetett a rejtélyes eltűnéséhez?
