A professzionális és az amatőr grafikusok gondolkodásmódja sokszor mélységesen eltér egymástól – de pontosan miben különböznek, és miért olyan lényeges ez? Az anyag részletesen tárgyalja a tervezési folyamat elindításához szükséges szemléletváltást: az eseti kísérletezgetés helyett a szakértők már a szoftver megnyitása előtt konkrét döntéseket hoznak a vizuális hierarchiáról, a fókuszpontokról és a kommunikálandó üzenetről.
Kiemelt jelentőséget kap a tervezés során felmerülő valós fizikai és technikai korlátok mérlegelése: egy jól átgondolt grafika már az előtt számol a későbbi felhasználás körülményeivel (pl. platform, nyomtathatóság, méretezés, hordozófelület), hogy a látvány részletei kialakulnának.
Érdekfeszítő kérdésként jelenik meg, hogy a profik hogyan építenek be tudatos hibakeresést a folyamatba, illetve miként figyelik a befogadói „percepciós rést”, vagyis a különbséget aközött, amit a tervező közvetíteni szándékozott, és amit a néző ebből ténylegesen észlel. A vizuális esztétika önmagában nem elég: a profi tervezés egyik fő ismérve, hogy a befogadó útját irányítani képes anélkül, hogy magyarázatra szorulna.
Változó piaci környezetben a grafikusok tudásának valódi értéke már nem az eszközök vagy trendek ismeretében, hanem a problémafeltárásban, a rendszerszintű gondolkodásban és a hatékony kommunikációban jelenik meg. Előtérbe kerül az a képesség, hogy a kreatív folyamat kontrollált, szervezett módon történjen, és a tapasztalat segítsen a lényegtelen elemek elhagyásában. Az anyag felszínre hozza azt a felismerést, hogy a kliensek nem csak a végeredményt, hanem az egész alkotói-ügyfélélményt értékelik, hiszen a profizmus már az első benyomásban megmutatkozik.
