A dokumentumfilm betekintést nyújt a német börtönök mindennapjaiba és az ott uralkodó körülményekbe. Felveti a kérdést, hogy vajon a börtönbüntetés valóban alkalmas-e a társadalomba való visszaintegrálásra, vagy eredményes-e a bűnismétlés megakadályozásában.
Interjúkon és személyes történeteken keresztül több nézőpont is megjelenik: börtönviselt személyek, börtönőrök, kutatók és áldozatok szólalnak meg. Őszintén beszélnek a bezártság lelki és fizikai hatásairól, a társadalmi kirekesztettségről, az intézmények hiányosságairól, illetve a rehabilitáció lehetőségeiről.
Kutatók vizsgálják a börtönben töltött idő agyra gyakorolt hatását, és a visszaesés magas arányát próbálják értelmezni. A norvég börtönrendszer példáján keresztül alternatív, humánusabb szemléletű büntetési formák is bemutatásra kerülnek, ahol a hangsúly az oktatáson, a munkán és a méltóságteljes bánásmódon van.
A film végigkíséri egy bűncselekmény áldozata és elkövetője közti mediáció folyamatát, az áldozati jogok, a jóvátétel és a megbocsátás lehetőségeit boncolgatva. Felmerül, hogy milyen feltételek mellett lehet eredményes a rehabilitáció, s vajon elérhető-e egy olyan igazságszolgáltatási modell, amely valóban csökkenti az ismételt bűnelkövetést.
A néző szembesülhet azzal a dilemmával, hogy a megtorlás vagy a megbékélés, az elzárás vagy a társadalmi visszailleszkedés legyen-e a fő cél, és hogy létezhetnek-e hatékony, börtönön túli alternatívák a büntetésre.
