A videó középpontjában az álomnapló vezetésének 30 napos kihívása áll, amely során a készítő tudatosan figyelte és jegyezte le saját álmait. Az alkotó visszaemlékezik arra, hogy korábban sosem fordított különösebb figyelmet álmaira, ám belevágott a kísérletbe, hogy jobban megismerje tudatalattiját és önmagát.
A film filozófiai háttérrel is dolgozik: felvillantja Nietzsche és Jung gondolatait az álmokról és az úgynevezett „árnyékmunka” jelentőségét – azt a folyamatot, amelyben az ember szembenéz elfojtott félelmeivel, vágyaival, bűntudatával, majd megpróbálja ezeket integrálni önmagába. Külön kiemeli, hogy az álomnapló célja nem a spiritualitás vagy különös miszticizmus keresése, hanem a belső önismeret elmélyítése.
Az alkotó személyes álmait is részletesen elemzi – szimbolikus példákat hoz fel, mint a lövöldözős játék, ahol Obama is jelen van, vagy éppen a bezárt ház, amely a kötöttségektől, beragadástól való félelmet jeleníti meg. Rávilágít arra, hogyan dolgozhatók fel a mindennapi félelmek (például betörés) az álomvilágon keresztül, vagy hogy mennyire fontos a gyermeki játékosság, miként jelennek meg az alkotó élethelyzeteiben a döntési kényszerek, vágyak és szorongások.
A videóban felmerülő kérdések között szerepel, hogy érdemes-e szembenézni saját árnyoldalainkkal, hogyan érdemes az álmokat értelmezni, és hogy ezek miként segíthetik az önmegértést és fejlődést. Különös hangsúly esik a nyitottságra és őszinteségre – egyetlen módja annak, hogy kiaknázzuk az álmokban rejlő üzeneteket, az a mindenféle cenzúra elhagyása és az őszinte önreflexió.
