Dr. Christopher Kerr több mint harminc éve kíséri a haldoklókat, és kutatja az élet végéhez közeledők belső élményeit. Megfigyelései alapján a páciensek jelentős többsége különösen intenzív álmokat vagy látomásokat él át halála előtt néhány héttel. Ezek az élmények szokatlanul valóságosnak tűnnek, és rendre szeretett, korábban elvesztett hozzátartozók vagy ismerősök feltűnésével járnak – olyan kapcsolatok ezek, amelyek feltétel nélküli szereteten alapultak.
Felszínre kerülnek olyan dilemmák is, hogy vajon ezek a víziók pusztán biológiai-idegtudományi jelenségek, vagy kézzelfogható bizonyítékai-e egy spirituális, esetleg túlvilági kapcsolódásnak? A beszélgetés során több példa is elhangzik, ahol az elhunyt hozzátartozókkal való találkozás rendkívül megnyugtató, sőt gyógyító hatással bír a haldoklók számára.
Felvetődik a halál körüli általános félelem és a kultúra által táplált tévhitek kérdése is – például hogy valóban elkerülhetetlen-e a fájdalom vagy a megbánás megjelenése az élet végén. A kutatások szerint azonban ezek a prekoncepciók gyakran hamisak: a legtöbb beteg elsődleges vágya inkább az, hogy időt töltsön szeretteivel, békében legyen, és hogy ne legyenek terhükre.
Különleges figyelmet érdemelnek a gyerekek, akik egészen más módon – nagyobb elfogadással és önzetlenséggel – tekintenek saját halálukra, és belső élményeikkel gyakran másokat igyekeznek inkább megnyugtatni vagy támogatni. Az interjú arra is rávilágít, hogyan alakítja át a haldoklók élményvilága a hozzátartozók gyászfolyamatát, és milyen fontos szerepet játszanak az őszinte beszélgetések, az elfogadás és a jelenlét az elengedésben.
A beszélgetés elmélyül a tudat, a spiritualitás, a túlvilág, valamint a kapcsolatok és szeretet maradandóságának kérdéseiben. Mindeközben gondolatébresztő módon rámutat arra is, hogy mi számít igazán, amikor végképp lehullik minden felszínes megfelelési kényszer az élet végén.
