A madarak körüli internetes „összeesküvés-elmélet” csupán vicc – ám a tudomány szempontjából valóban léteznek nem igazi, de annál hasznosabb „madarak”. Ezek között megtalálhatóak a vadászok álcázó madárcsalijai, de a kutatók még tovább mennek, amikor különféle trükkökkel, például 3D-nyomtatott vagy kézzel faragott madárszobrokkal csalogatják valódi társaikat kutatási célokra.
Különféle vizsgálatok során a tudósok megtapasztalták, hogyan hatnak ezek a bábuk a madarak területvédő agressziójára, vagy éppen arra, hogyan viselkednek egy adott élettéri zajterhelésben. Egyes kísérletek azt is kimutatták, hogy a madarak másképpen reagálnak a plüss vagy fa utánzatokra, mint a valódi példányokra, illetve hangfelvételek párosításával még élethűbb szituációkat teremthetnek.
Az utánzatokat gyakran használják madarak populációjának helyreállítására, például tengeri madártelepek mesterséges benépesítéséhez. Egyes fajok áttelepítésénél, mint például a kis csérek vagy a puffinok esetében, az utánzatok kolóniák kialakítására ösztönözhetik a vad példányokat biztonságosabb területeken.
Egy merőben szokatlan megoldás során előfordul, hogy emberek öltöznek be madárnak – például egy hosszú gyalogtúra közben egy puccos íbiszjelmezben kampányolnak fajvédelmi célokkal, vagy éppen madárbábukkal tanítják a kikelt fiókákat, hogy ne az emberekre, hanem saját fajtájukra „imprintálódjanak”. Amerikai darvak és kaliforniai kondorkeselyűk például így tanulnak túlélési készségeket fogságban nevelve.
Külön fejezetet jelent, amikor a mesterséges madarak a fajmegőrzésben segítenek a szaporítási programokban: India nagy túzokjainál például az ál-nőstény bábuk használata előrelendítette az állománymegőrzést, a sperma mesterséges begyűjtésének különleges módszereivel.
