Két lelkes beszélgetőtárs humoros, laza stílusban készít egy átfogó állatrangsorolást saját szubjektív szempontjaik alapján. A résztvevők különféle házi- és vadállatokat vesznek sorra – zebráktól és rókáktól kezdve csirkéken, pingvineken, teheneken át az egerekig, bogarakig, sőt, medvékig és szúnyogokig.
A diskurzus központjában az áll, hogyan és miért kötődünk emberekként ezekhez az állatokhoz – szóba kerül hasznosságuk (például étel, társaság, ökoszisztéma), kinézetük, illetve kulturális jelentőségük a rajzfilmekben vagy a hétköznapi beszédben. Izgalmas beszélgetések alakulnak ki arról, melyik állatot sorolnák a legfelsőbb vagy legalacsonyabb rangsorba, és milyen érvek szólnak mellettük vagy ellenük. Témák kerülnek elő: például miért népszerűek bizonyos állatok a popkultúrában, mely jellemzők tesznek egy fajt szerethetővé vagy utálttá.
Szórakoztató vita alakul ki arról is, hogy néha egészen váratlan tulajdonságokat tartanak értékesnek (vagy komikusnak) egy-egy faj esetében. Szó esik például a pingvinek „menőségéről”, a csirkék hasznosságáról vagy a behemótok – mint a sörényes oroszlán vagy a hatalmas jávorszarvas – kulturális jelentőségéről. Különleges álláspontokat is hallunk: a bogarak fontossága az ökológiában, vagy épp melyik állat lenne jó házikedvenc – és miért bosszantó vagy éppen emlékezetes a borz, a mosómedve, vagy akár egy vadon élő egér.
A beszélgetés során nemcsak humoros, hanem váratlan logikai ugrások és személyes élmények is színesítik a rangsort, amelyet végig rugalmasan, csapatban alakítanak, anélkül, hogy végső, kötelező értékelésre jutnának.
