Egy csapat állat egyre kétségbeesettebben próbál táplálékhoz jutni, miután otthonukat elnyeli az ember alkotta kertváros, amely egész évben csak nő és terjeszkedik.
Felmerül a kérdés, mennyire bizarr vagy hátborzongató a környezet, ha egykor természetes élőhelyeket lassan mesterséges terek váltanak fel. A nézők újraélhetik gyermekkoruk animációs filmjeinek hangulatát, miközben a beszélgetés feltárja az alapsztori mögötti abszurd részleteket, például a „gumiszerű” állatokat vagy a végtelen kerítést.
Megjelennek érdekes témák, mint a társadalom és természet viszonya, a fogyasztás kultúrája, az alkalmazkodás, vagy a kertvárosi élet groteszk sajátosságai. Felszínre kerülnek olyan kérdések, mint hogy mennyit változik az emberi és az állati környezet, és mennyire torzulnak az „otthonosság” fogalmai ebben a világban.
A beszélgetés reflektál a film furcsa mellékszálaira is: gondolatok születnek laboratóriumi állatokról, véget nem érő birtokhatárokról, sík karakterekről. Szó esik a karakterek hangjához kapcsolt színészekről, valamint a játékadaptációkról és arról, hogy a film mennyire idéz fel liminális, határhelyzeteket – átmeneteket tér és élőhely között.
