Ez a dokumentumfilm az algériai függetlenségi háború történetét, hátterét és lehetséges médiakontextusát mutatja be, párhuzamokat vonva más nemzeti ellenállási mozgalmakkal. A történet több nézőpontból közelíti meg az eseményeket: tanúk, haditudósítók és egykori harcosok visszaemlékezései váltják egymást, megidézve a küzdelem mindennapjait, az analfabéta lakosság szerepét, valamint a kultúra és média fontosságát a szabadság kivívásában.
Külön hangsúlyt kap a jugoszláv filmesek részvétele: őket Tito személyesen küldte Algírba, hogy dokumentálják a forradalmat, amikor az algériaiaknak még nem volt saját filmiparuk. Felmerül a kérdés, hogyan befolyásolta a háború médiaképét – mind a francia, mind a függetlenséget követelő oldal saját narratívát igyekezett bemutatni a világnak, miközben az ENSZ vitái és hatalmi játszmái is befolyásolták a történelmi folyamatokat.
A filmben a propaganda jelentősége, a pszichológiai hadviselés eszközei, valamint a rádió, fotók és mozgóképek szerepe is újszerű megvilágításba kerül. A résztvevők őszintén számolnak be kockázataikról, a médiahasználat etikai dilemmáiról, az akkori cenzúráról, illetve arról, mit jelentett számukra, hogy történetük végre eljuthatott a nemzetközi közvéleményhez.
