Az 1964-es Alfa Romeo TZ Zagato egy ritka, különleges sportautó, amelyből mindössze alig több mint száz darab készült. Az autó rendkívül könnyű, versenyzésre tervezett, és formaterve sokak szerint a legendás Ferrari 250 GTO-ra emlékeztet, ezért gyakran nevezik ‘baby GTO’-nak is. A formavilág egyik kiemelkedő jellemzője a rövid, levágott hátsó rész, amely az akkoriban új aerodinamikai elvek alapján született meg, így nemcsak stílusos, de hatékony is volt.
Részletesen bemutatásra kerül a TZ egyedi műszaki megoldásai közül a tubular csőváz, amely kiemelkedően kicsi tömeget biztosít, elősegítve a kiváló vezethetőséget és gyorsulást. Az autó erőforrása egy ikergyújtásos, 1,6 literes négyhengeres motor, amely, bár méretében visszafogott, teljesítményével meglepően izgalmas vezetési élményt kínál. Az akkor modernnek számító technológiák – például a tárcsafékek és a független felfüggesztés – is helyet kaptak ebben a gépben.
Az utastér minden részlete a versenyzésnek lett alárendelve: a súlycsökkentés érdekében minden felesleges luxusról lemondtak, még a kilincs is egyszerű zsinór, az ajtókat bőrpánt tartja. A modern kor vintage versenybiztonsági előírásainak megfelelően utólag szerelt bukócső, korszerű ülések és tűzoltórendszer található benne. Meglepő részletek derülnek ki például az aszimmetrikusan elhelyezett tükrökről vagy a különleges műszerrek kialakításáról is.
Az autó múltja izgalmas kérdéseket vet fel a korabeli technológiák fejlődésével, az Alfa Romeo Giulia típusból eredeztethető műszaki alapokkal és a TZ utóéletét adó TZ2, illetve a modern TZ3 változatokkal kapcsolatban. Bemutatásra kerülnek az Alfa Romeo egykori technológiai újításai, a Zagato karosszériaépítő műhely szerepe, valamint a versenyzés és a vezetési élmény különleges aspektusai is.
