Az Alfa Romeo GT 1750 Veloce iránti rajongást személyes élmények indították útjára, mindenféle külső befolyás vagy javaslat nélkül. A szerző visszatekint arra, hogyan találkozott először ezzel a legendás modellel, amikor ezek a klasszikus autók még kevésbé voltak megbecsültek és elterjedtek.
Érdekfeszítő fordulatként, hosszú évek múltán, egy véletlenszerű kapcsolat révén lehetőség kínálkozik egy különleges, vörös színű GT megvásárlására, amelynek rendszámtáblája mélyebb érzelmi kötődést is kivált. Az élményszerű utazás Milánótól L’Aquiláig lehetőséget ad arra, hogy az autó menetdinamikáját, kényelmét és eredetiségét a mindennapi közlekedésben és hosszabb távon is tesztelje a tulajdonos.
Külön hangsúlyosak azok az összetevők, amelyek az 1750 Veloce modellt kiemelkedővé teszik: a váltó mechanikája, a futómű, a fékek és az eredeti motor karakterisztikája mind hozzájárulnak az egyedi vezetési élményhez. A sportosság, a történelmi érték és a mindennapi használhatóság egyaránt fókuszba kerül, miközben összehasonlításra kerülnek más legendás olasz és német modellekkel is.
Szó esik az autó restaurációs munkálatairól, és arról, hogy a korabeli, teljesen eredeti állapot mennyire különleges élményt, de egyúttal régi idők kompromisszumait is jelenti a mai komforthoz képest. Az összevetés egy Fiat 500-zal tovább árnyalja a képet, rávilágítva, milyen ugrás volt az akkori átlagautóból egy igazi GT volánja mögé ülni.
Feltűnik az is, hogy a saját emlékek és az olasz autók iránti szenvedély hogyan fonódik össze, miközben az autó sajátosságai és a vele átélt pillanatok újabb kérdéseket vetnek fel a klasszikus autózás élményvilágáról, nosztalgiáról és értékről.
