Alexis McGill Johnson, a Planned Parenthood elnöke és vezérigazgatója személyes vezetői útjáról beszél egy kihívásokkal teli időszakban. Felidézi, hogy milyen érzés volt felelősséget vállalni egy hatalmas szervezet irányításáért egy kritikus pillanatban, amikor sokan csak arra vágytak, hogy biztonságban tudják a mozgalmat.
Bennünk is felmerülhet a kérdés: mikor érezzük magunkat vendégként egy új szerepben, és mikor érdemes tényleg elfoglalni a vezetői helyet? Alexis gondolataiban végig ott motoszkált a megfelelési kényszer és a bizonyítás iránti vágy, miközben példákat hoz a szervezet méreteiről, társadalmi jelentőségéről és a viharos közéleti helyzetről.
Ajánló szavak hangzanak el a bátor, proaktív vezetésről – arról, hogyan lett fontos számára, hogy ne csak óvatosan, hanem határozottan, valódi erővel álljon a közösség élére. Átérezhető, mennyire kulcsfontosságú az egészségügyi egyenlőség, az emberi jogok védelme és a társadalmi mozgalmak ereje ebben a helyzetben. Felvetődik a kérdés: mit jelent ma harcolni azért az ügyért, amiben hiszünk?
Miközben reflektál a mozgalom múltjára – nőjogi küzdelmekre, korlátozott lehetőségekre és az elért eredményekre –, ösztönöz mindenkit, hogy találja meg saját szerepét, és lépjen fel bátran, akár a színfalak mögött is. Kérdés marad, hogyan vezethetünk másokat úgy, mintha most mi kapnánk meg a kulcsokat: önbizalommal, erővel és elhivatottsággal.
