Két generáció, két színész: Alexander és Stellan Skarsgård őszinte, humorral átszőtt beszélgetése tárul elénk, amelyben apáról és fiúról, valamint a szakmai rivalizálásról is szó esik. Meglepő kérdések és múltbeli emlékek kerülnek elő, ahogy két, ugyanabban a filmes díjkategóriában jelölt művész egymás teljesítményét és pályáját elemzi.
Szóba kerülnek saját színészi útjaik, a családi háttér befolyása, és az, milyen érzés művészcsaládban felnőni. Érdekes ellentét jelenik meg a „normális élet” és a művészlélek között, miközben felidézik Alexander gyerekkori filmes szerepeinek történeteit és a szakmán kívüli alternatívákat.
Részletesen kibontják, mi motiválja őket a szerepvállalás során: miért mond igent az ember egy elsőfilmes rendezőre, mitől lesz különleges egy forgatás, hogyan kezelik a kockázatvállalást. Kitérnek az elvárásokra is, amelyeket a színészet világában a különböző életkorok hoznak magukkal.
Különleges hangsúlyt kap a szakmai útkeresés, a családi örökség és a függetlenség kérdése, valamint az, hogyan néznek szembe azzal, ha korábbi tapasztalatok vagy egészségi kihívások nehezítik a pályát. Felvetődik a teátrumi és filmes színjátszás közti különbség, valamint a kreatív munka szabadságának határai is.
Végül, betekintést nyerünk a közös és különálló filmes élményeik kulisszatitkaiba, a rendezőkhöz fűződő kapcsolataikba, s természetesen az apa-fiú dinamikába, amely nem is mindig konfliktusmentes. A beszélgetés nyitottan hagyja a fő kérdéseket: meddig kíséri egymást rivalizálás és támogatás, hol húzódnak a határok a családban és a szakmában?
