1994. február 21-én, az amerikai Elnökök napján Aldrich Ames, a CIA egyik vezető tisztje, szokatlan körülmények között letartóztatásra került virginiai otthona közelében. A történet nyomán betekintést nyerhetünk abba, hogyan fonódott össze élete a KGB-vel, és miként vált a CIA történetének egyik legsúlyosabb belső árulójává.
A válság jelei már évekkel korábban megmutatkoztak: személyes problémák, növekvő cinizmus és alkoholproblémák terelték Ames-t az árulás felé. Első komoly kapcsolatát a szovjet hírszerzéssel Mexikóvárosban alakította ki, miközben hányattatott magánélete és alkoholizmusa elmélyült.
Az események során bemutatott szovjet kettős ügynökök – köztük Valery Martynov, Sergei Motorin és Dmitri Polyakov – történeteiben feltárul, hogyan dolgoztak együtt és szembe egymással a titkosszolgálatok. Részletesen megismerhetjük, milyen motivációk – izgalom, kényszer, vagy éppen ideológiai ellenszenv – vezették a különböző kettős ügynököket.
Ames hozzáférése a legszigorúbban védett információkhoz hamar lehetővé tette számára, hogy a KGB-nek továbbítsa a CIA kettős ügynökeinek nevét. A narratíva külön hangsúlyt fektet az ügynökségen belüli információhiányra és a bürokratikus szervezeti kultúrára, amely hozzájárult az árulás hosszú ideig tartó titkolásához.
Megjelenik a folyamatos nyomozás és a „mole” vadászat izgalmas világa, ahol Jeanne Vertefeuille és csapata kitartóan keresi a szivárogtatót. Kiderül, milyen apró jelek vagy anyagi anomáliák hozták közelebb őket a leleplezéshez, miközben a CIA és az FBI közös munkája végül szoros megfigyeléshez és bizonyítékgyűjtéshez vezetett.
Miközben nyomon követhetjük a kettős életet élő Ames egyre fényűzőbb életmódját, a történet izgalmas kérdéseket vet fel a titkosszolgálatok működéséről, az emberi motivációkról, a pénz és ideológia szerepéről, valamint az árulás lélektani hátteréről. Vajon milyen szervezeti hiányosságok adnak teret egy ekkora belső katasztrófának, és hogyan képes egy szervezet önmagát megtisztítani?
