Albánia az 1990-es években még Európa egyik legszegényebb állama volt, a kommunista rendszer összeomlása után pedig katasztrofális gazdasági helyzet, hiperinfláció és a piramissémák összeomlása jellemezte az országot. Az ennek nyomán kialakult polgári zavargások komolyan visszavetették az ország fejlődését.
A gazdaság fokozatos stabilizálódása az 1997 után elindított reformokkal, külföldi befektetésekkel és a külföldön dolgozó albánok hazautalásaival vált lehetővé. Kiemelkedő szerepet játszottak ezek a támogatások a háztartások jövedelmének kiegészítésében, sokak számára jelentve a szegénységből való kitörés lehetőségét.
Különösen érdekes, hogy a 2008-as globális pénzügyi válság idején Albánia kevéssé volt érintett, mivel gazdasága nem volt szorosan integrálva a nemzetközi pénzügyi rendszerbe. Az elmúlt évtizedben a politikai stabilitás, az infrastrukturális beruházások, valamint a turizmus gyors növekedése hajtotta tovább a fejlődést.
Napjainkban a turizmusból származó bevételek és az energiaipari fejlesztések jelentősen hozzájárulnak Albánia gazdasági növekedéséhez. Fontos kérdésként merül fel, vajon milyen további lépések szükségesek az EU-s csatlakozás sikeréhez, és mennyiben biztosítja a tartós növekedést a jelenlegi politika, miközben demokratikus aggályok is napirendre kerülnek.
