Az utóbbi időben hihetetlenül gyorsan változott meg a társadalmi hangulat a mesterséges intelligencia, különösen annak „race to replace” (az emberi munkaerő helyettesítése) stratégiájával szemben. A közbeszédben egyre többen fejezik ki aggodalmukat azzal kapcsolatban, hogy nemcsak egyes szakmákat, hanem szélesebb társadalmi-gazdasági területeket is AI-alapú rendszerek válthatnak le.
Meglepő módon olyan politikusok és társadalmi csoportok közelednek egymáshoz ebben a témában, akik szinte semmiben sem értettek egyet korábban – a spektrum két végén található szereplők is egyre hangosabban állnak ki amellett, hogy nagyobb óvatosságra van szükség. Nagyjából mindenki szkeptikussá vagy éppen ellenzővé vált a status quo-val szemben, amely az AI gyors elterjedését célozza.
A háttérben nem csak az a félelem húzódik meg, hogy a „szuperintelligencia” egyszer veszélyt jelenthet az emberiségre. A hétköznapi emberek már most érzik a munkahelyek és emberi kapcsolatok átalakulásának fenyegetését: AI-párkapcsolatok, AI-terapeuták, AI által vezérelt döntéshozatal, vagy akár teljesen ember nélküli vállalatok is szóba kerülnek. Ez újra felveti a kérdést, vajon tényleg érdemes-e teljes egészében átadni az irányítást a gépeknek?
A beszélgetés során szó esik arról is, hogy az AI önálló jogi személyiséget kaphat-e, és hogy a hadászatban vagy felsővezetésben meddig terjedhet az automatizáció. A vita felerősödése azt mutatja, hogy egyre többen keresik a megoldást a kényes egyensúlyra az innováció és az emberi szerep megőrzése között.
