Egy fiatal MIT doktori hallgató, Aiden Toner Rogers, szenzációs kutatásáról számolt be a média: állítólag mesterséges intelligencia segítségével sikerült forradalmi előrelépéseket elérni az anyagtudományban. A jelentések szerint az AI által támogatott csapatok sokkal több új anyagot fedeztek fel, találmányaikat több szabadalommal védték le, és innovatív prototípusokat alkottak. Mindez a tudományos közösség és a sajtó érdeklődésének középpontjába helyezte a kutatást.
Ennek ellenére egyes szakértők hamar gyanakodni kezdtek: vajon mennyire megalapozottak ezek az adatok? Többen hiányolták a kutatási eredmények megerősítését, miközben kérdéseket tettek fel a bevont laboratóriumok és cégek kilétével kapcsolatban is. A figyelem középpontjába került, hogy az anonim cég, amely állítólag együttműködött a tudóssal, nem igazán létezik abban a formában, ahogy a tanulmány leírja.
Felmerül az is, hogy a kutató talán mesterséges intelligenciát használt a kutatás számszerű adatainak generálására, vagy akár teljesen fiktív tanulmányt hozott létre. A tudományos közösség, blogszerzők, valamint statisztikusok is részletesen elemzik az ügyet, és kitérnek arra, milyen tanulságai lehetnek a szakmai párbeszéd átláthatóságának és a preprintek ellenőrzésének abban az időszakban, amikor az AI egyre több területen bukkan fel új, izgalmas, de időnként problematikus módon.
