Az elmúlt években az AI-hoz kapcsolódó hardverek, például az Nvidia H100 GPU-k értéke drasztikusan csökken, miközben ezekre az eszközökre hosszú futamidejű hitelek épülnek. Ez a pénzügyi szerkezet hasonlóságokat mutat a 2008-as válság előtti időszakkal, különösen abban, hogy a fedezetek gyors avulása jelentős kockázatokat rejt magában.
Az óriás technológiai vállalatok, mint a Microsoft, Amazon, Alphabet, Meta és Oracle, adósságállományuk nagy részét leányvállalatokon és ún. „bankruptcy remote” cégeken keresztül tartják fenn, hogy a kockázatokat lejjebb tolják a pénzügyi láncban, és a kötelezettségek ne jelenjenek meg közvetlenül a mérlegükön.
A finanszírozási lánc összetettsége előidézi, hogy a tényleges kockázatok egyre kevésbé átláthatók, miközben az AI-infrastruktúra bővülése óriási mennyiségű hitelt mozgat meg, amelynek nagy része a hardverek gyors értékvesztésére épül. A Bitcoin-bányász vállalatok is jelentős szereplőkké váltak ebben az ökoszisztémában, AI bérbeadókká alakulva, extrém mértékű kötelezettségeket vállalva hosszú távon.
Az egyre bonyolultabb pénzügyi szerkezetek és hiteltermékek, a hardverek gyors elavulása és az eszközértékek bizonytalansága komoly kérdéseket vet fel a piac fenntarthatóságával, a rejtett hitelkockázatokkal és az esetleges rendszerkockázattal kapcsolatban. Felmerül a kérdés: vajon a jelenlegi struktúrák tényleg elkerülhetik a múlt hibáit, vagy egy hasonló pénzügyi vihar küszöbén állunk?
