Az adás középpontjában az AI hardveripar legizgalmasabb szereplői állnak, beleértve az Intel, az IBM, a Qualcomm, a Tensordyne és a Tenstorrent cégeket.
Az Intel jelenlegi helyzetét több oldalról is megvizsgálják: szó esik átszervezésről, terméktervezési nehézségekről, a Habana Labs felvásárlásának következményeiről, a Gaudi 3 gyorsaságáról, illetve arról, hogy mennyire illeszkedik az Intel szoftveres ökoszisztémájába. Felmerül például, hogy a különböző AI chiparchitektúrák mennyire kompatibilisek egymással, miért lassultak le bizonyos fejlesztések, és hogy az Intel milyen stratégiával próbál piacot nyerni az Nvidia ellenében.
Az IBM adatközponti inferenciagyorsítóit is bemutatják, kitérve például a Spire/AIU kártyára, annak logikai felépítésére és a 4-2 bites modellezésben játszott szerepére. Izgalmas kérdés, hogy ezek az alacsony teljesítményű kártyák milyen előnyt nyújtanak az adatközpontokban, illetve hogyan illeszthetők egy teljes vállalati AI infrastruktúrába.
A Qualcomm jelenlegi és bejelentett hardvereiről, többek között az AI 100, AI 100 Ultra, valamint az új AI200 és AI250 chipekről, a kevert edge/cloud piacra szánt szerepükről beszélgetnek. Kiemelt figyelmet kap a vállalat titkolózó kommunikációja, valamint a régi architektúrák modern alkalmazhatóságával, fejlesztői ökoszisztémával kapcsolatos kérdések.
Bemutatkozik a Tensordyne (korábban Recognize), akik radikális látásmódot képviselnek a logaritmikus matematikán alapuló AI gyorsítók alkalmazásával, amely jelentősen csökkentheti a fogyasztást azonos pontosság mellett. A beszélgetés érinti az újítás előnyeit, illetve azt, hogy a szoftveres támogatás mennyire jelent komoly belépési küszöböt az új chipgyártók számára.
Végül szó esik a Tenstorrentről, a Black Hole chipről és a skálázhatóságot, nyitott szoftvert és különféle bevetési lehetőségeket (szerver, munkaállomás) kínáló architektúrájukról. Felvetődik a kérdés: elég-e a technológiai különbözőség és újítás ahhoz, hogy az iparág nagyágyúi mellett ezek a szereplők is átütő sikert érjenek el?
