A beszélgetés középpontjában egy vállalkozó áll, aki az AI segítségével próbálja forradalmasítani az összeolvadások és felvásárlások (M&A) több ezer milliárd dolláros piacát. Feltérképezi, hogyan változott az AI elfogadottsága és használata a pénzügyi szektorban az elmúlt években: eleinte visszafogott hozzáállás jellemezte a piac szereplőit, de mostanra egyre többen kötnek hosszú távú szerződéseket, felismerve a technológiában rejlő lehetőségeket.
Érdekes módon a diskurzus hangsúlyt helyez arra, hogy az AI pénzügyi alkalmazása hogyan emelkedhet ki a többi terület – például jog vagy egészségügy – fölé, mivel itt a „valóság megtalálása” és a pontos információ kinyerése kulcsfontosságú. Szóba kerül a Hebia fejlesztése: három fő esethalmazban segíti a felhasználókat: gyors információkeresésben, összetettebb elemzési feladatokban, valamint új lehetőségek, üzletek felismerésében is támogat.
Külön kitérnek az AI „hallucinációira”, vagyis arra, hogy az automatizált rendszerek mennyire megbízhatóan és ellenőrizhetően dolgoznak. A platform újító módon inkább a lényegi információk szintetizálására fókuszál, és nem egyszerű szöveggenerálással közelít, amivel csökkenti a tévedés esélyét.
A felület is eltér a megszokott chatrobotoktól: a Hebia „matrix” és „deal spaces” funkciói proaktívan, strukturálatlan adathalmazból mutatják meg a legfontosabb számokat, grafikonokat, hogy a felhasználók gyorsabban, magabiztosabban dönthessenek.
Felvetődik a kérdés, hogy vajon mennyire alakítja át ez a technológia a fehérgalléros munka világát, milyen hatással van a belépő szintű pozíciókra, illetve mennyire jelent valós veszélyt az AI a munkahelyekre. Szintén érdekes gondolat, hogy az AI alkalmazása a pénzügyekben kevésbé költségcsökkentésre, sokkal inkább új bevételek és üzleti előny elérésére fókuszálhat.
