Az előadó, korábbi szkepticizmusa után, újra megvizsgálja Ralph Wiggum filozófiáját, különösen az AI-alapú kódolási asszisztensekre fókuszálva. Felmerül a kérdés, hogy mennyire érdemes követni a „vibe coding”-ot, vagy inkább strukturált tervezéssel haladni. Az előadó önkritikusan reflektál arra, hogy korábban félreértette Ralph Wiggum jelentőségét, és most bemutatja, hogy érdemi tervezéssel a módszer hasznosabb lehet, mint elsőre gondolta.
Bepillantást nyerhetünk abba, hogyan segíthetik a különféle AI kódolási agentek, mint például Ralph Wiggum is, a proof of concept megalkotását bonyolultabb szoftverprojektekhez. Az előadó konkrétan bemutatja, hogyan automatizálja a tervezés lépéseit, miközben hangsúlyt fektet arra, hogy a fejlesztő végig vezető szerepben maradjon.
A videó során olyan eszközöket mutat be, mint a Neon adatbázis, a Clerk autentikáció, az OpenRouter és a Versell agent browser CLI – ezek integrálása példaként szolgál arra, hogyan lehet a gyakorlatban gyors proof of concept alkalmazásokat építeni. Kiemeli, milyen fontos kifejezetten meghatározott célokkal és meghatározott feladatlistákkal indulni.
Felvetődik az is, hogyan képesek a különböző automatizált körök (loopok) hosszabb távon követni a teljesítés állapotát, hogyan frissülnek az aktivitási naplók és hogyan válnak átláthatóvá a fejlesztés lépései. Külön szó esik arról, hogy mennyire fontosak a védelmi beállítások, hogy a futtatott scriptek ne okozzanak károkat, például a settings.json példáján keresztül.
A videó végén a példaként bemutatott alkalmazás, egy AI-vezérelt szokáskövető rendszer demóján keresztül szemléltetik az egész folyamatot. Az egész prezentáció során hangsúlyos marad a kérdés: vajon valóban Ralph Wiggum a legjobb ezekre a proof of concept célokra, és hogyan tud a tervezési szakasz minősége hatni az AI-asszisztensek hatékonyságára?
