Gyerekkori barátok találkoznak újra egy esküvő alkalmával, köztük Dan, aki az OpenAI fejlesztőjeként dolgozik, és most egészen más világszemléletet képvisel, mint régen. A baráti társaság nosztalgiázik, miközben egyre mélyebben merülnek az AI jövőjéről, az emberi alkotás értelméről és a mesterséges intelligencia társadalmi, kulturális hatásairól szóló vitákba.
Felmerül, hogy AI-vel készített művészeti alkotások mennyiben tekinthetők valódi kreatív teljesítménynek, és hol húzódik a határ gép és ember között. Az egyik barát, Simon, könyvszerzőként azt vizsgálja, vajon elmosódik-e a szerzői szerep, amikor az algoritmus már képes egyedi, saját hangon megszólaló verseket „írni”.
Személyes dilemmák kereszttüzébe kerül Dan: mennyire felelős egy fejlesztő azért, ha az általa alkotott technológia megrengeti a munka világát vagy újradefiniálja az egyén helyét a társadalomban? A háttérben végig ott vibrál a kérdés: milyen lesz az emberi lét egy várható szingularitás vagy globális automatizáció után, és hogyan maradhat értelmes, kreatív az élet, ha a legtöbb „emberi” tevékenység elveszíti jelentőségét?
Barátság, lojalitás és morális felelősség feszül egymásnak: vajon mennyire tartható össze egy közösség, ha tagjai által képviselt jövőkép radikálisan szétválik?
