Yuval Noah Harari gondolatait halljuk arról, hogyan változtatja meg az emberiség jövőjét a mesterséges intelligencia (AI). A beszélgetés során Harari rámutat: először fordul elő, hogy fajunk tényleges versenytársra akad intelligenciában. Felveti annak kérdését, vajon az általunk teremtett AI – amely már nem eszköz, hanem önálló, tanulni képes ágensek hálózata – valóban képes lehet-e túlszárnyalni bennünket, embereket.
Részletesen tárgyalja, hogy míg eddigi találmányaink minket szolgáltak, az AI már képes saját döntéseire, tanulásra és meglepetésszerű viselkedésre. Ezt a potenciált és a társadalmi következményeket több hasonlattal magyarázza, például a nevelés példáján keresztül: a gyermekeket sem tudjuk tökéletesen irányítani, az AI fejlődése is kiszámíthatatlan marad. A társadalom számára pedig kulcsfontosságú kérdés, hogyan tudjuk biztosítani, hogy ezek az intelligens rendszerek összhangban maradjanak emberi értékeinkkel.
Szó esik arról is, mi történik, ha az AI nem egyféle, „monolitikus” rendszerré fejlődik, hanem sokféle egymással versengő, különböző célokat követő, eltérő cégek és országok által létrehozott ágens jelenik meg. Felmerül a félelem, hogy a technológiai előnyök hajszolása közben háttérbe szorul a biztonság és a felelősség. A pénzügyi szektor, a vallás és a munkaerőpiac példái bemutatják, hogyan alakulhatnak át alapjaiban társadalmaink – akár „digitális bevándorlók millióinak” beáramlásának hasonlatával élve.
Végül Harari hangsúlyozza, hogy a legfontosabb feladat ma nem az, hogy az AI fejlesztési kihívásaira találjunk megoldást, hanem hogy először az emberi közösségek közötti bizalmat és együttműködést állítsuk helyre, hiszen csak egy hiteles és megbízható társadalom képes felelősségteljes AI-t létrehozni.
