Kenya vadrezervátumaiban a kutatók eddig példátlan kísérletbe kezdtek: mesterséges intelligenciát alkalmaznak, hogy új szintre emeljék az állatokkal folytatott kommunikációt. Az elefántok hangmintáit elemezve próbálják megfejteni, vajon az állatok egyedi ‘neveken’ szólítják-e egymást, és hogyan reagálnak a saját hangjuk visszajátszására.
Az adatelemzés és a gépi tanulás segítségével olyan összefüggéseket keresnek, amelyeket emberi füllel vagy szemmel észrevenni szinte lehetetlen. Nemcsak az elefántok, hanem a denevérek és a méhek viselkedése is vizsgálat tárgya – például egy robotméh imitálja a híres ‘táncot’, amellyel a méhek közlik egymással az új táplálékforrást.
Yosi Yoval és csapata denevérek ezreinek vokalizációit elemzi, hogy kiderüljön, mennyire hasonlítanak ezek az emberi nyelvi mintázatokra. Eközben AI-vezérelt robothalakkal kísérleteznek, hogy megtudják, mennyire képes egy gép beilleszkedni és irányítani élő haltársait. Ezek a projektek közös célja, hogy lerombolják az emberi kivételesség mítoszát, és feltárják: talán nem vagyunk egyedül a nyelvhasználatban.
Nagyszabású kérdések merülnek fel: képesek leszünk-e lefordítani az állati kommunikáció jelentését emberi nyelvre, és lesz-e „Google Fordító” az állatvilághoz? Hogyan változtatja meg mindez a természethez fűződő viszonyunkat és az önmagunkról alkotott képünket? A kutatók dilemmákkal is szembesülnek: miként kerülhető el, hogy emberi előítéleteinket vetítsük az állati kapcsolatokra, és meddig érdemes beavatkozni természetes folyamatokba?
