A munkahelyek biztonsága és a teljesítményértékelések megbízhatósága napjainkban egyre fontosabb kérdésekké válnak, különösen az AI gyors terjedésének köszönhetően. Gyakran tapasztalható, hogy akkor érdemes igazán odafigyelnünk a munkánkra, amikor minden rendben látszik, mégis észrevétlenül egyre kevesebb feladat igényli a saját, egyedi hozzájárulásunkat.
Felvetődik, mennyire változott meg a tudásalapú munkavégzés, hiszen korábban jellemzően más emberekkel versenyeztünk, ma azonban algoritmusok is kiválthatják a rutinmunkákat. Hasonló történt az utazási ügynökök példáján is: az online rendszerek lassan változtatták meg teljesen a szakma természetét.
A tartalom olyan auditálási módszert kínál, amely segít átlátni, mely munkáink tartoznak a „színház” (eljátszott, valódi értéket nem teremtő), „kommoditás” (rutin, bárki által végezhető), „vonalon lévő” (még részben emberi, egyedi kompetenciát igénylő), illetve „tartós” (megismételhetetlen, csak ránk jellemző) kategóriákba. Ezáltal felismerhetjük, milyen arányban végezzük a hamar automatizálható feladatokat, és mennyi időt szánunk valóban értékes, nehezen pótolható munkára.
Kiemelkedően fontos kérdésként merül fel, hogyan tehetjük láthatóvá és elismertté a szervezetben a legértékesebb eredményeinket anélkül, hogy azokat könnyen átadható rutinokká egyszerűsítenénk. A videó további gondolatokat indít el arról is, hogyan tudunk kialakítani egy portfóliót az ilyen döntéseinkből, és miként vigyázhatunk arra, hogy az AI technológiák által nyert szabadidőt hosszú távon önmagunk fejlődésére fordítsuk, ne egyre több értékét vesztett feladatra.
