Ebben a sci-fi krimi drámában a közeljövőben járunk, ahol egy nyomozót Chris Pratt alakít, akit azzal vádolnak, hogy megölte a feleségét. Bírósági tárgyalása rekordgyorsasággal, 90 percen belül zajlik le, ráadásul nem emberi, hanem fejlett mesterséges intelligencia, Rebecca Ferguson AI-ja ítélkezik felette. Ez a felállás már önmagában feszült hangulatot teremt, és érdekes kérdéseket vet fel az igazságszolgáltatás, a technológia és az emberi hiba kapcsolatáról.
A történet során a hangsúly a bizonyítás kihívásaira, az idő szorítására és arra az abszurd szituációra helyeződik, hogy a főszereplő gyakorlatilag végig egy székben ülve próbálja felmenteni magát. Az AI által vezérelt, gyorsított periratmenet újfajta feszültséget ad a történetnek, miközben felmerül a kérdés, vajon mennyire bízhatunk a mesterséges intelligenciában, különösen, ha emberi sorsokról van szó.
Filozófiai és társadalmi problémák is felmerülnek: miként változik meg az igazságszolgáltatás, ha a döntéshozatal kiszervezhető algoritmusoknak? Milyen veszélyeket rejt, ha túl gyorsan ítélkezünk, és a folyamat automatizált? A film ugyanakkor egyszerű bűnügyi rejtélyként is működik, ahol a néző végigkövetheti a bonyolult nyomozást, bizonyítékokat és a szereplők motivációit.
Végezetül a kritikusok és a közönség visszajelzései is részét képezik a beszélgetésnek: egyesek szerint a film elgondolkodtató és szórakoztató, mások egyszerűen „háttérfilmként” értékelik, amit streamingre szántak. A szereplők és a látványvilág is vitát generálnak, illetve a film által bemutatott jövőkép – ahol az AI bíróságon dönt emberi sorsokról – továbbra is izgalmas vitatéma marad.
