1914 Európája fénykorát élte, amikor a nagyhatalmak bonyolult szövetségi rendszerek, katonai fejlesztések és gyarmati rivalizálás hálójába gabalyodtak. A társadalmakat gazdasági növekedés, de jelentős egyenlőtlenségek is jellemezték, amelyeket a nacionalizmus és az imperialista törekvések igyekeztek levezetni – de ez inkább növelte a feszültségeket.
A birodalmak közötti ellentéteket tovább élezte Németország felemelkedése és flottabővítése, amire Nagy-Britannia a modern Dreadnought csatahajókkal válaszolt. A Balkánon felerősödtek a nemzeti törekvések, különösen a szerbek és az osztrák-magyar érdekek ütközése miatt. A szarajevói merénylet után egy bonyolult diplomáciai játszma indult, amelyben a hatalmak mozgósították hadseregeiket, ultimátumokat adtak, és egyre inkább belepréselődtek a háború spiráljába.
A hadműveletek gyorsasága, az új szövetségek dinamikája, és a vezérkarok közötti bizalmatlanság meghatározták a válság kezelését. A nyugati fronton kezdetben mozgó hadviselést vártak, de az új típusú fegyverek, az erejüket vesztő támadási taktikák és logisztikai kihívások következtében októberre mindkét oldalon állandósultak a lövészárkok.
Az első világháború döntő évének eseményei alapvető kérdéseket vetnek fel: kik voltak valóban felelősek a konfliktus kirobbanásáért, a hadseregek felkészültsége és vezetése mennyiben járult hozzá a kudarchoz, valamint mennyire volt elkerülhetetlen a totális háború és a megszámlálhatatlan veszteség? A történészek a mai napig vitatják ezekre a kérdésekre a válaszokat, újabb és újabb nézőpontokat hozva be az 1914-es folyamatok elemzésébe.
