Valaha megosztó jelenséget tapasztaltunk, amikor egy esküvői ruha képe az interneten az egyik félnek kék-feketének, a másiknak arany-fehérnek tűnt. Ez az élmény rávilágít arra, hogy ugyanazt a valóságot is mennyire eltérően élhetjük át. Felvetődik a kérdés: mennyire különbözhetnek egymástól a gondolkodásmódjaink?
Nem csupán a képzelet ereje változik emberről emberre, hanem az is, ahogyan az agyunk feldolgozza az információkat, emlékeket és élményeket. A spektrum két végén található az aphantasia (amikor valaki nem tud képeket elképzelni) és a hyperphantasia (rendkívül élénk belső képek).
A neurodiverzitás azonban nemcsak a képzelet területén mutatkozik meg, hanem például a belső monológ hiányában, az autizmus spektrumán, ADHD vagy diszlexia esetén is. Talán még sok olyan agyi különbség létezik, amelyeknek még nevük sincs.
Mindez felveti a kérdést: vajon tényleg helyes, hogy ezeket állapotoknak vagy eltéréseknek nevezzük? Lehet, hogy a sokféleség maga a norma, és a kulcs az, hogy megtaláljuk, hogyan működhetünk együtt különböző gondolkodású emberekkel.
Milyen kihívásokat és lehetőségeket rejt, ha eltérően működő gondolkodások egy közösségben találkoznak? Milyen eredményekre vezethet, ha különféle emberek működnek együtt a kreativitás és innováció jegyében?
