Az emberi agy egyik legkülönlegesebb képessége, hogy egyszerre képes a múlt emlékeit felidézni és a jövő lehetőségein elmélkedni – ezt nevezik mentális időutazásnak. A beszélgetés során a résztvevők azt járják körbe, hogyan vált az idő érzékelése létfontosságúvá az emberi együttműködéshez, a mezőgazdaság feltalálásához és a társadalmi fejlődéshez.
Érdekes kérdések merülnek fel: hogyan működik az agy „órája”, és miben különbözik a hagyományos, mechanikus vagy elektronikus időméréstől? A műsor rávilágít arra, hogy az emberi agyban több, egymástól eltérő „belső óra” működik, és ezek közül a cirkadián ritmus molekuláris szinten, míg a másodpercek vagy percek érzékelése neurális dinamikán alapul.
Szóba kerül, hogyan segíti elő az idő érzékelése a társas interakciókat, a beszédet és a közös tevékenységeket, illetve hogy az emberi kultúra és technológia fejlődésében milyen központi szerepet játszottak az időmérő eszközök, például a napórák, ingás órák vagy az atomórák.
Az agy és a fizikai világ közötti párhuzamok és feszültségek is terítékre kerülnek: vajon az idő csak illúzió, amit az elménk teremt, vagy valódi fizikai jelenség? A fókuszban van az is, hogy mennyire vagyunk képesek előre látni, tervezni, és ez elkülöníti-e az embert a többi állattól. Felvetődik a kérdés: lehetséges-e a valódi időutazás, vagy csak az elménken belül?
