Az utóbbi öt évtizedben az általunk ismert digitális világ hagyományos számítógépes chipekre épült, amelyek szigorú ritmusban, központi órajel vezérléssel működnek. A most bemutatott áttörés azonban teljesen új irányt jelent: egy apró processzor, amely az agy működését utánozza, és elképesztő energiahatékonyságot kínál.
Ez az innováció az agy kaotikus, analóg és eseményvezérelt működését próbálja utánozni, szemben a digitális processzorok szabályszerűségével. Felvetődik a kérdés, hogyan képes az agyunk hihetetlenül bonyolult feladatokat végrehajtani, miközben csupán 20 wattot fogyaszt, szemben az akár ezer wattos AI chipekkel.
Kiemelt figyelmet kap a Pulsar nevű chip, amely egyszerre használ analóg, agyat utánzó spiking és digitális konvolúciós neurális hálózatokat. Az új mikrochip lehetőségeket rejt: érzékelők, robotok és mindennapi eszközök számára kínálhat gyors, energiahatékony mesterséges intelligenciát, akár felhőkapcsolat nélkül.
Érdekes dilemmát jelent azonban a technológia skálázhatósága, a piaci bevezetés nehézségei, valamint a fejlesztők programozási kihívásai. Mi kell ahhoz, hogy az emberi agyat utánzó chipek valóban versenyképesek legyenek a piacon, és mikor valósulhat meg a széles körű alkalmazásuk?
