Észak-Franciaországban 1415. október 25-én két hatalmas hadsereg, az angol és a francia, készült összecsapni a százéves háború egyik leghírhedtebb ütközetében. Az angolokat V. Henrik király vezette, aki mind érdekérvényesítés, mind személyes dicsőség miatt indította meg hadjáratát a francia területek visszaszerzésére. A helyszín és az események már a közös európai történelmi emlékezet részét képezik, gyakran irodalmi és filmes alkotásokon keresztül formálva a képet a csatáról.
Miközben az előkészületek zajlottak, egyedülálló arányban vettek részt angol íjászok az invázióban, akiknek felfegyverzését és a hadsereg logisztikai hátterét korabeli kézműves mesterségek és állami titkok övezték. Kiemelkedik a hosszú előkészület, az íj és nyíl tömeggyártása, valamint a hadtápi hátország megszervezése, ahol minden apró részlet jelentőséggel bírt a hadjárat sikerében.
A hadjárat során kulcsszerepet kap az első célpont, Harfleur ostroma, amely megmutatja az új technológiák – kőhajító gépek és lőporos ágyúk – szerepét, valamint a védekezők és támadók hétköznapi küzdelmeit, például súlyos járványokkal szemben. A történet során megismerhetjük, hogyan vált a modern háború egyik alapélményévé a pszichológiai hadviselés, a logisztika, a váratlan veszteségek és a morál kérdése.
Útjuk során Henrik seregének döntéseit nemcsak a katonai szembenállás, hanem a kényszerűség is formálta: elveszítették embereik jelentős részét, kilátásaik romlottak, miközben a francia erők igyekeztek elszigetelni és bekeríteni őket. A vezérkarok döntései, a környezeti viszonyok (például a sár) és a katonai innovációk mind témává válnak a feldolgozásban, különösen a francia hadvezetés széttagoltságának és az angolok taktikai rugalmasságának összefüggéseiben.
Megjelenik a csata kulturális örökségének kérdése is: William Shakespeare és hollywoodi filmek hogyan formálták az utókor szemében a valóságot. Fontos kérdésként merül fel, mi történt valójában a helyszínen, hogyan keveredtek a korabeli beszámolók, politikai propaganda, későbbi irodalmi és filmes feldolgozások, illetve a modern történeti kutatások eredményei.
