Zöldellő fák között százával sorakoznak az épületek, ám mára csak üres vázak maradtak utánuk, egy kísérteties város romjai. A lakatlan utakon és elhagyatott utcákon bolyongva mindössze egyetlen épület vészelte át a pusztulást: egy régi mecset, amely a hely kulturális örökségére utal.
Érdekes módon a romok között egy részletesen díszített falfestmény is feltűnik, amely mintha az újjászületést jelezné előre ebben a városban, amely valaha élettel teli volt. A krónikák szerint egy egész régió népességét űzte el innen egy, a nagyközönség előtt kevéssé ismert, ám annál véresebb konfliktus.
A Karabah elleni háborúk több évtizedes múltra tekintenek vissza, két nemzet, Azerbajdzsán és Örményország között. A terület vitatottsága, az elaknásított utak és elnéptelenedett települések mind gyakori következményei a harcoknak. Amin Ibrahimov haditudósító személyes történetével mutat rá, mennyire veszélyes a régió még napjainkban is, amikor egy frontvonalhoz közeli faluba próbált eljutni.
Külön figyelmet érdemel, ahogyan a város kulturális jelentőségét bemutatják: itt található egy UNESCO által védett örökség, amely a helyiek büszkeségét tükrözi. A szovjet múlt, a népesség átalakulásai, az etnikai feszültségek és a szinte teljes pusztulás mellett mégis valami megmaradt: a hely futballcsapata, amely Baku fővárosában működik tovább, abban a reményben, hogy egyszer visszatérhet szülővárosába.
Felmerül a kérdés, képes lesz-e Agdam városa a teljes megújulásra és visszatérhet-e a mindennapi élet? Milyen örökséget hagytak itt az egymást váltó nemzetek, és milyen veszélyek leselkednek azokra, akik vissza akarnak térni?
