A beszéd során Angeline Savadogo arra invitálja a hallgatóságot, hogy gondolják át, milyen kép él róluk, különösen Afrikáról és Burkina Fasóról a nemzetközi közvéleményben, különösen az interneten és a médiában. Kritikai szemmel világít rá a gyakran torzított, sztereotipikus ábrázolásokra, amelyek a szegénységet, válságokat és elmaradottságot emelik ki.
Saját nemzetközi tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan szembesült kérdésekkel és kételyekkel oktatási hátterét illetően, s ezen előítéletek mögött a fiatal afrikaiak lehetőségeit, a kontinens erőforrásait és rejtett potenciálját hangsúlyozza. Kiemeli Afrika fiatal társadalmát, gazdag nyersanyagait és piacát, ugyanakkor felteszi a kérdést: miért marad el mégis sok ország a fejlődésben, s miért keresnek sokan kiutat.
Történeti példákon, mint Dél-Korea, Dubaj vagy Ruanda, keres mintákat az áttörésre. Azt vizsgálja, mi kellene ahhoz, hogy az afrikai országok is a felemelkedés útjára lépjenek, és milyen tanulságok vonhatók le más országokról. E gondolatmenet során az oktatást emeli ki a legfőbb eszközként, valamint a geopolitikai tudatosság fontosságát is kiemeli: vajon miként képes Afrika szerepet vállalni a világban önmaga erején keresztül?
Felveti a társadalmi szerepvállalás fontosságát, beszél sérülékeny gyerekekről, akik oktatáshoz jutnak, a közösségi összefogásról, valamint a fiatalok szerepéről a jövő alakításában. Gondolatokat ébreszt arról, hogy miként változtathatna a kontinens a nemzetközi megítélésén, és hogyan lehetne elérni, hogy pozitív és előremutató példát mutasson a világnak.
