A globális energiaátállás hatalmas nyersanyag-éhséget generál, amelynek jelentős részét afrikai országok fedezik. A dokumentumfilm bemutatja, hogyan vált Afrika kulcsfontosságúvá az elektromos járművekhez, akkumulátorokhoz és hidrogénprojektekhez szükséges fémek és ásványi anyagok kitermelésében. A szereplők között helyiek, bányászok, aktivisták, újságírók és politikusok szólalnak meg, akik a mindennapi valóságot, kockázatokat és igazságtalanságokat mutatják be.
Kiemelkedő téma a kínai cégek egyre erőteljesebb térnyerése Afrikában, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaság kobalt- és rézbányái körül. Emellett Németország és az Európai Unió is igyekszik új, értékalapú együttműködéseket létrehozni, főként hidrogénprojektek és infrastruktúra-fejlesztések révén, például Namíbiában. A film feltárja, milyen történelmi és társadalmi sebeket hagyott maga után a gyarmatosítás, és hogyan élnek tovább a hatalmi egyenlőtlenségek a mai gazdasági kapcsolatokban.
A környezetvédelem és a társadalmi felelősség hangsúlyossá válik, hiszen helyi közösségek gyakran egészségügyi kockázatokkal, kényszerű áttelepítésekkel, korrupcióval és kizsákmányolással szembesülnek. A dokumentumfilm kérdéseket vet fel arról is, hogy a „zöldenergiára” való törekvés vajon valóban fenntartható és igazságos-e, illetve Európa képes-e ténylegesen más modellt mutatni, mint Kína vagy a múlt gyarmattartó hatalmai.
