Az Affinity 3 megjelenése komoly érdeklődést váltott ki a dizájnerek körében, különösen azért, mert teljesen ingyenessé vált, és ingyenesen letölthető és használható marad – legalábbis erre utalnak a fejlesztők nyilatkozatai. Ez számos kérdést vet fel: vajon miért döntött úgy a cég, hogy feladja a klasszikus üzleti modellt, és hogyan tervezik a platform jövőjét finanszírozni?
Az új verzió egyik legfontosabb újdonsága, hogy a korábbi különálló alkalmazásokat – például a vektoros rajzoláshoz használt programot, a fényképszerkesztőt és a tördelő szoftvert – egyetlen alkalmazásban egyesítették. Ez azt is jelenti, hogy többé nincs szükség alkalmazásváltásra vagy exportálásra; mindent egy helyen lehet kezelni, akár vektoros, akár raszteres, akár tördelési munkáról van szó.
A felhasználói felület letisztult és gyors, a kezelőfelület kialakításán egyértelműen látszik, hogy tervezők és grafikusok igényeihez igazodtak. Bár sok eszköz és billentyűparancs hasonló az Illustratorhoz, néhány különbséghez időbe telhet hozzászokni, főleg, ha az Adobe szoftvereiről tér át valaki.
A program a kompatibilitás szempontjából is ígéretes, hiszen képes megnyitni PSD és AI fájlokat, de egyes speciális funkciókat – például a smart objectiveket – nem támogatja maradéktalanul. Az együttműködés más csapatokkal vagy nagyobb ügynökségekkel ezért kihívás lehet, főleg, ha a munkafolyamat az Adobe ökoszisztémájára épül.
Felmerül az is, hogy mennyire éri meg váltani, különösen azok számára, akik havonta fizetnek az Adobe csomagért, és főként Illustrator vagy Photoshop felhasználók. Új alternatívák nyílnak a pénzmegtakarításra és az egyszerűbb, gyorsabb munkavégzésre vágyók előtt, de az iparági szabványhoz való igazodás továbbra is fontos szempont marad.
