A War of the Worlds (2025) elemzése során felmerül a kérdés: hogyan sikerült egy olyan modern, technológia-központú filmet létrehozni, amelyet gyakorlatilag egyetlen szereplő, Ice Cube ural egy kis szobából, miközben a többi helyszín és jelenet jórészt stock footage és CGI jelenetek válogatása?
A cselekmény középpontjában az adatok védelme, hackerkedés, valamint a családi dráma áll, miközben a szereplők abszurd helyzetekbe kerülnek, például drónparancsnoki bővítményt használnak, vagy Amazon-rendelések segítségével igyekeznek életben maradni. Megjelennek a digitális fenyegetések – mint például a ‘rabbit’ és ‘cannibal’ vírus –, melyeket a szereplők percek alatt, mintha csak egy játékon belül lennének, alkalmaznak a földönkívüli támadók ellen.
Különös hangsúlyt kap az adatveszteség: az inváziós jelenetekben az idegenek nemcsak fizikailag, de digitálisan is leigázzák az emberiséget, miközben a karakterek rendszeresen ironizálnak a hétköznapi élet digitális függőségén (például: elveszett Amazon kosarak, Facebook képek, NFT-k). Az abszurd humor forrása a film logikátlansága, az alacsony költségvetés látható nyomai és a túldramatizált hacker klisék.
Felmerül a kérdés, hogy egy jövőbeli idegen invázió valóban ilyen „adat-háború” lenne-e, és hogy a technológiai fejlődés milyen kiszolgáltatottságot jelenthet mindennapi életünkben. Végül elgondolkodtató, hogy maga a film szándékosan paródia-e, vagy egyszerűen csak saját hibáinak esett áldozatul.
