Az elmúlt időszakban egyre több szó esik a mesterséges intelligenciát futtató adatközpontok extrém energia- és hűtési igényéről, amelyek jelentős terhet rónak a Föld környezetére. Egyes véleményvezérek – főként technológiai milliárdosok – olyan radikális ötletekkel álltak elő, mint például hogy az AI adatközpontokat helyezzük az űrbe, kihasználva a világűr hidegét, az űrbeli napenergia-készletet, valamint a rendelkezésre álló végtelen teret.
A videó kritikus szemmel vizsgálja ezt az ötletet, részletesen ismertetve a hőátadás három alapvető módját, továbbá felhívja a figyelmet a sugárzásos hűtés hatékonyságának problémáira a világűrben. A példaként említett Nemzetközi Űrállomás tervezési és működési adatai rávilágítanak arra, hogy mekkora mérnöki és gazdasági kihívást jelentene űrbéli adatközpontok hűtése.
Felmerül a kérdés, hogy a napenergia valóban akkora előnyt jelentene-e, és hogy a jelenlegi technológiákkal lehetséges-e akár egyetlen nagy méretű adatközpont elektromos ellátását biztosítani, nem beszélve a többrétegű védelmi, szállítási és karbantartási akadályokról. Emellett külön hangsúlyt kap a világűrben lévő elektronikai eszközöket fenyegető sugárzási veszély, valamint annak költsége és technikai nehézsége, hogy ezek megfelelő védelmet kapjanak.
A felvetett témák között szerepelnek alternatív ötletek is, mint például az óceán fenekére telepített AI adatközpontok, amelyek kiemelkedő hőelvezetési képességük miatt lehetnek életképesebbek. Az anyag végigkíséri a nézőt a gyakran visszatérő, megalapozatlan techno-utópista gondolatmenetek bírálatán, és arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek gyakran elszakadnak a fizikai valóság korlátaitól.
